KINN A KERTBEN VOLTUNK...

Kinn a kertben voltunk,

Egymás mellett űltünk,

Az úristen tudja,

Mi történt körűlünk?

Azt sem tudtam, mi van,

Ősz-e vagy kikelet?

Csak egyet tudtam, hogy

Veled vagyok, veled!

Mélyen belenéztem

Fekete szemedbe,

S fehér kezecskédet

Tartottam kezembe’.

Hogy úgy egymást néztük,

Ily szókat ejtettem:

Ha mi most itt kővé

Válnánk mind a ketten!

Azt mondtad: nem bánnád;

Vajon miért mondtad?

Azért-e, hogy már az

Életet meguntad?

Oh vagy tán azért, hogy

Boldogság lenne rád,

Ha együtt maradnánk

Örök időkön át?

Erdőd, 1846. szeptember 19.