FEJEMBEN ÉJ VAN...

Fejemben éj van, éjek éjjele,

S ez éj kisértetekkel van tele;

Agyamban egymást szűlik a gondolatok,

S egymást tépik szét, mint vadállatok.

Lázzal verő szivemnek vére forr,

Mint boszorkány üstjében a bűvös viz.

Gyúlt képzeletem mint meteor

Fut át a világon és magával visz,

Laktársam a kétségbeesés,

Szomszédom a megőrülés.

Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt