FÖVÉNYSZEM... HARMATCSEPP...

Fövényszem... harmatcsepp... a szikla,. melyet

Ezer villám meg nem rengethet...

Az örökké rengő tenger...

A tiszta napfény és a szennyes ember

És minden, minden e világon

Csak álom, tünedékeny álom.

Ez álma mind a természetnek,

Kit miljom év előtt szender lepett meg,

S ki álmodik

Talán még miljom s miljom évekig.

De fölébred végre,

Egyszerre fölriad,

Fölkeltik egyre rémesb álmai,

És ekkor a borzalom miatt

A semmiség feneketlen tengerébe

Fog ugrani.

Szalkszentmárton, 1846. március 10. előt