DACOS LEÁNY!

Dacos leány!

Hagyd megcsókolni magad,

Hagyd átölelnem derekad.

Nap megy nap után,

S ha napjaid elhaladnak,

Maradsz magadnak.

Száraz derekad

Majd senki meg nem öleli,

Csak a koporsónak deszkája,

S halvány ajakad

Más nem csókolja, csak a sír férgei...

Gondolj reája. -

Mit érzesz,

Nem rendül meg szived?

Nem érezed,

Hogy ez hideg csók, hideg ölelés lesz!

Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt