ITT ÁLLOK A RÓNAKÖZÉPEN...

Itt állok a rónaközépen,

Mint a szobor, merően.

A pusztát síri csend födé el,

Mint elfödik a halottat szemfödéllel.

Nagymessze tőlem egy ember kaszál;

Mostan megáll,

S köszörűli a kaszát...

Pengése hozzám nem hallatszik át,

Csak azt látom: mint mozog a kéz.

És most idenéz,

Engem bámul, de én szemem sem mozditom...

Mit gondolhat, hogy én miről gondolkodom?

Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt