A ZSIVÁNYSÁG VÉGE

Hej zsiványság, derék szép zsiványság!

A te véged hatalmas mulatság;

Lesz belőled, ugy hord a szerencse,

Száraz fának száradó gyümölcse.

Hogy kimulj, szikrát sem fáradsz magad:

Kitekeri a hóhér a nyakad.

Hogy pedig ne láthasd szégyenedet,

Kivájják a varjak szemeidet.

És mig tested a táncot ugy járja,

Amint szól a szelek muzsikája:

Mélységében a sátán házának

Lelkeddel az ördögök labdáznak.

Pest, 1845. szeptember 10-24. között