ŐSZI REGGEL JÁROK...

Őszi reggel járok a szabadban,

De hiába nézek szerteszét;

Sűrü ködnek fátyolában a táj,

A toronynak látni csak hegyét.

A természet elhagyott szentegyház;

Nincsen benne buzgó népe már:

A virágok... s hallgat orgonája,

Hallgat a sok énekesmadár.

A természet néma szentegyháza

Fölzajlik még egyszer az idén

- A tavasznak mintegy viszhangjául -

A szüretnek megjövetelén.

A szüret víg, kellemes mulatság.

Gyakran ekkép sóhajtott szivem:

Be szeretnék én is szüretelni,

Mért nincs nekem is szőlőhegyem?...

Most beérném egyetlen gerezddel,

Egy egész szőlőhegy nem epeszt;

Hej, beérném én veled, leányka,

Te legszebb, legédesebb gerezd!

Szalkszentmárton, 1845. aug. 20. - szept. 8. között