A LETARLOTT...

A letarlott, megsárgult vidéken

Szomorúan űl az őszi köd...

Mult időmnek szomorú emléke

Őszi ködként ült szivem fölött.

Feljön a nap fényes arculatja

És eloszlik a szomoru köd...

Fényes arcod megláttam, leányka,

S világosság lett szívem fölött.

Oh, de, lyányka, ugy ne tégy, mint a nap,

Mely azért veré el a ködöt,

Csak azért, hogy tisztán lássék: milyen

Hervadás van a világ fölött.

Szalkszentmárton, 1845. aug. 20. - szept. 8. között