ÁLMAIMBAN GYAKRAN...

Álmaimban gyakran látogatsz meg,

Életemnek legszebb álma te!

Onnan van, mert rajzolásit elmém

Minden este véled végzi be.

Te vagy elmém végső gondolatja,

Mielőtt bezárkozik szemem,

Igy az égen, mielőtt az éj jön,

A szép alkony mindig ott terem.

Hej, leányka, akarod-e tudni:

Álmaimnak foglalatja mi?

Rövid az, de oly szép!... látlak téged

Szerelemmel rám mosolygani.

Ha ez igy van, mint álmodni szoktam,

Ha szeretsz tán engem, oh leány!

Add tudtomra, kérlek, hogy ne légyen

Boldogságom álomkép csupán.

De ha nincs igy, oh, ha nem szeretsz, s tán

Kebled értem soha nem hevül:

Akkor... akkor legjobb lesz alunnom

És álmodnom véghetetlenül.

Kérem istent, hogy ne ébresszen föl

Az ítéletkor se engemet;

Jobb itt lenn csak álmodnom, hogy bírlak,

Mint a mennyben lennem nélküled!

Szalkszentmárton, 1845. aug. 20. - szept. 8. között