SZÁZ ALAKBA...

Száz alakba öltözik szerelmem,

Száz alakban képzel tégedet.

Majd sziget vagy s vívó szenvedélyem

Mint szilaj folyam fut körüled.

Máskor ismét, édes kedvesem, hogy

Szentegyház vagy, én azt gondolom,

És szerelmem mint repkény huzódik

Fölfelé a szentegyház-falon.

Néha gazdag útas vagy s szerelmem

Mint az útonálló megrohan,

Néha meg mint jámbor alamizsnás

Lép elédbe alázatosan.

Majd a Kárpát vagy, s én ott a felhő,

S mennydörgéssel ostromlom szived.

Majd meg rózsalomb vagy, s én körűled

Csalogányként zengek éneket.

Im, szerelmem ekkép változik, de

Soha meg nem szűnik, mindig él,

S nem gyöngül, ha néha szelidebb is...

Gyakran csendes a folyó, de mély!

Szalkszentmárton, 1845. aug. 20. - szept. 8. között