NINCS JOGOM, HOGY...

Nincs jogom, hogy féltselek, leányka,

Mert hiszen nem is vagy még enyém;

Néha mégis szerelemféltés, e

Legborzasztóbb mennykő üt belém.

Elsötétül a világ ilyenkor...

Elsötétül? nem, sőt meggyulad...

Végitélet van... az alkotó az

Angyalokkal trombitát fuvat.

Harsog az arkangyal trombitája...

Agyvelőm reng... szerteszét szakad...

Mert reám igy dörg le az itélet:

A te sorsod örök kárhozat!

Szalkszentmárton, 1845. aug. 20. - szept. 8. között