VOLTAK SOKKAL JELESEBBEK...

Voltak sokkal jelesebbek, mint én,

Hírök mégis elfelejtve már.

Hát tirátok, dalaim, tirátok

A jövendőben vajjon mi vár?

Éltek-e ti még akkor, midőn már

Én fölöttem fűvek lengenek?

Úgy, miként a lantnak húrja, mely, ha

Elszakad, még aztán is zeneg.

Nem bánom, ha, amit eddig irtam,

Nem bánom, ha mindaz elenyész;

Csak amit tehozzád írok, lyányka,

Ezt ne bántsa elmulási vész.

S én hiszem, hogy ezt idő nem bántja:

Szent lesz minden hozzád írt dalom,

Mert hisz azok a mennyből erednek,

Kék szemedből, szőke angyalom!

Pest, 1845. augusztus