FÉLRE MOSTAN... [1]

Félre mostan, hagyjatok magamra,

Hagyjatok, ti régi cimborák!

Nem látjátok, hogy mi lett belőlem?

Címerem most rózsa s nem borág.

Szerelemnek katonája lettem...

A lant, a dal töltött fegyverem,

Töltés benne forró érzeményem,

Boldog én! ha a csatát nyerem.

Oh, ha nyernék, istenem, ha nyernék...

Tündérország, mely előttem áll;

Sikerüljön ezt bevennem: akkor

Én leendek a tündérkirály!

Pest, 1845. augusztus