ÉJ VAN...

Éj van, csend és nyúgalomnak éje,

A magas menny holdas, csillagos;

Szőke gyermek, kékszemű kökényfa,

Drágagyöngyöm! mit csinálsz te most?

Engem édes álmak környekeznek,

De nem alszom, ébren álmodom.

Minden álmam egy fényes királyság,

S koronája te vagy, angyalom!

Be szeretném most, ha lopni tudnék,

A lopás bármily rút lelki folt!

Meglopnám az álmak kincstárát, hogy

Gazdagítsam a szegény valót.

Pest, 1845. augusztus