EGY HAJFÜRTHÖZ

Barna lyányka szép fejéről

Kaptam e hajfürtöt én.

Én s e fürt együtt pihentünk

A leányka kebelén.

A bucsúnak órájában

Adta emlékül nekem;

A bucsú órája óta

Mindig itt volt szívemen.

Oh ha nézem e hajfürtöt:

Minden perc eszembe jut,

Melyben a boldogság szárnyán

Mennybe nyilt előttem ut;

A letűnt szerelmi órák

Körülöttem lengenek,

Mint vidám csillagsugáros

Túlvilági szellemek.

Nézlek, nézlek, drága hajfürt.

Hosszan nézlek tégedet,

Aki üdvem holt időjét

A sírból kivezeted.

Hosszan függenek terajtad,

Oh szép hajfürt, e szemek,

Hosszan... hosszan... és... utószor...

Minthogy már... mást szeretek.

Pest, 1845. augusztus