A TORONYBAN DELET HARANGOZNAK...

A toronyban delet harangoznak,

A fejem tetejére süt a nap.

Hej, ha olyan közel volna sírom,

Mint amilyen rövid az árnyékom.

Kihozta az ebédet a gyerek;

Amint látom, egy kis bort is küldtek.

Be savanyú!... de csak kiürítem;

hiszen még savanyúbb az életem.

Élet, élet, áldástalan élet!

Számadásod velem mikor végzed?

Mikor mondod: menj isten hirével,

Porladozzál porló szeretőddel!

Pest, 1845. február-március