ROSZ VERSEIMRŐL

Tán én nem tudnék írni

Mindig jó verseket?

De szívem főerénye

Az emberszeretet.

Valóban!... már pedig ha

Mindig csak jót irok,

Mivé lennének úgy a

Szegény kritikusok?

Időnként valamicske

Ezeknek is csak kell,

S ők minden hulladékot

Gyönyörrel falnak fel.

Rágódjanak szegények,

Csak élősködjenek!

Hiszen, ha nem csalódom,

Tán ők is emberek.

Pest, 1845. február-március