FÜGG MÁR A LANT...

Függ már a lant megérintetlenűl,

Mellyel keservemet elénekeltem,

Keservem, érted, a sír börtönének

Örök rabjává záratott szerelmem.

Ott függ a lant megérintetlenűl,

S ha megpendűl a méla nyúgalomban:

Az nem az összes hangszernek zenéje,

Egy-egy húr hangja csak, mely kettépattan.

Pest, 1845. január-február