ANYÁM, ANYÁM...

Anyám, anyám, oh

Legjobb s legboldogtalanabb anya!

Nincs hát reményed,

Mit a fösvény való beváltana?

Kiküldözéd, mint

Galambját Nóé, a reményeket;

De teljesűlés

Zöld ágával meg egy sem érkezett.

Végső reményed:

Ha majd halálod meg fog hűteni,

Fölmelegítnek

Még egyszer gyermeked hő könnyei.

Szegény anyám te!

Ez a vigasztalás sem jut neked;

Elsírta könnyeit

Szerelmesének sírján gyermeked.

Pest, 1845. január-február