HÍR

Mi hát az a hír, a költőnek híre?

Hogy annyi a bolondja és irígye?

Van-e, van-e, ki nem sovárg utána?

Van-e, van-e, kinek az nem bálványa?

S méltán! a hír fönséges terebély fa,

Királyi széknél pompásabb árnyéka,

Zöld ágait ki századokra nyujtja,

Rontó enyészet vésze nem fog rajta,

S hozzá magzatjai a késő világnak

Zarándokolni áhítattal járnak.

Oh szép, oh szép a hír borostyánfája!

Nem is csoda, ha hervadás nem bántja,

Hiszen tövét a meggyilkolt boldogság

Kiontott vére és könyűi mossák.

Pest, 1845. február