ELFOJTOTT KÖNNYEK

Úgy sírhatnék!... megbántott valami,

Nagyon megbántott, mondhatatlanul.

És a felhővel a lélek rokon:

Megkönnyebbűl, midőn esője hull.

De én nem sírok, nem szivelhetem,

Megfogadám, hogy többé nem sírok.

El, könnyek!... szívem úgyis oly üres,

Megfértek benne, odafolyjatok.

Pest, 1845. február