A HÓ, A HOLT FÖLD TÉLI SZEMFEDŐJE

A hó, a holt föld téli szemfedője,

Az éjen át

A temetőre

Leszállt.

A nap

Hideg sugára

Néz komoran

Le a halottak puszta országára.

Nem enged a hó a nagy temetőben,

Csak egyedűl

Etelke sírja

Körűl;

De itt

Sem a napfénytől,

Hanem szemem,

Síró szememnek szakadó könnyétől.

Pest, 1845. január-február