E SZOBÁBAN KÜSZKÖDÖTT...

E szobában küszködött az

Élet és halál fölötte,

Míg az élet

Őt a szépet,

Őt a kedvest, elvesztette.

E szobában siratám őt

Könnyeimnek tengerével:

- Szenvedésem

Avvagy létem

E tengert mért nem nyelé el! -

E szobában lesz lakásom;

Édes kín lesz laknom itten,

Itten laknom,

Őt láthatnom

Mindig éber emlékimben.

Egy kivánatom leszen, ha

E szobából el kell menni;

Az, hogy engem

Akkor innen

Szent Mihály lova vigyen ki.

Pest, 1845. január-február