NEM HÁBORÍTOM-E NYUGALMAD...

Nem háborítom-e nyugalmad,

Elásott kincse életemnek!

Ha szívem árva gyermekével,

A halványarcú szenvedéssel

Hozzád gyakorta kijövendek?

Nem fog zajt ütni érkezésem,

Sírhalmod mellé halkan lépek:

Csak csókomat teszem fejfádra,

- Azt is lemossa könnyem árja, -

És ekkor ismét hazatérek.

Pest, 1845. január