BARÁTIM, CSAK VIGASZTALÁSSAL...

Barátim, csak vigasztalással

Ne szomorítanátok engem!

A bú egyetlen kincs, amelyet

A szerelemtől örököltem;

S e kincset híven őrzi szívem,

(Mert a sziv üresen nem állhat,

Kell, hogy legyen mindig lakója,

Akár öröm, akár búbánat;)

E kincset el nem tékozolnám

A föld minden gyönyöreért sem,

Minden darabja dallá olvad

Lelkemnek titkos műhelyében.

S minden dal kő egy épülethez,

Mely a felhőket érni fogja;

E büszke, fényes épület lesz

Kedves halottam Pantheonja.

Pest, 1845. január