ÉN VAGYOK ITT...

Én vagyok itt, emésztő gyönyöröm!

Én, sírhalmodnak hű zarándoka;

Kérdezni jöttem, hogy mit álmodál

A föld alatt az első éjszaka?

Oh én nagyon borzasztót álmodám:

A földet a nap űzé, kergeté,

Kétségbeesve vágtatott a föld

A mélybe le s a csillagok fölé;

Utána a nap fáradatlanúl...

A végtelent keresztülnyargalák,

És végre elkezdett rohanni az

Egész rendvesztett, megbomlott világ.

És e zavarban egyre kergeté

A földet a nap, s vad haragja közt,

Hogy kergeté hiába, megragadt

Szilaj kezével egy nagy üstököst,

S rádobta... épen szívemen talált.

Képzelhető, mint fájt e seb nekem;

De úgy mégsem fájt, mint az, amit vert

Bennem halálod, legszebb örömem!

Pest, 1845. január