AZ ÖREGÚR

Az öregúrnak élete

Szánandó gyötrelem,

Veséig gyötri a szegényt

Féltékeny szerelem.

Unokaöccse oly gonosz,

S szép, ifju a neje;

Unokaöccse ver szöget

Megőszült fejibe.

Míg nőtlen volt: terhére nem

Esett a hivatal,

Nyugodtan, híven végezé;

De most majd belehal.

Míg nőtlen volt: barátinál

El-elkártyázgatott,

De mostan éjszakázni fél...

Keserves állapot!

Míg nőtlen volt: álom között

Folyának éjei;

De most az öregúr szemét

Behúnyni sem meri.

Pedig, pedig, szegény öreg,

Féltés hiába bánt;

Öcséd nődet nem szereti...

Hanem a szobalyányt.

Pest, 1844. december