SZERELEM ÉS BOR

Azt mondom, amit mindig mondok:

Ne háborgassanak a gondok,

Ne háborgassanak bennünket!

Legyen vidámság, tréfa, nesz;

Ifjak vagyunk és ifjuságunk

Idő jártával odalesz.

Járjunk a szerelem kertében,

Virág ott nyílik minden lépten;

Ha meg talál tüskéje szúrni:

Illatja gyógyulást szerez.

Szeressünk! mert erőnk szeretni,

Idő jártával odalesz.

Midőn a szerelem kertében

A nap tikkasztón süt az égen:

Térjünk hüs árnyékú lugasba

A borgyümölcs tőkéihez.

Igyunk! pénzünk van, hátha pénzünk

Idő jártával odalesz.

E kép a legszebb élet képe;

Adjunk érette bút cserébe.

Mint fellegekre a szivárvány,

Reánk mosolygani fog ez,

Ha majd derengő ifjuságunk

Idő jártával odalesz.

Pest, 1844. december