SZERELMEM ZÚGÓ TENGER...

Szerelmem zúgó tenger,

De most zugása nem ver

Órjási hánykódás közt földet és eget;

Elszenderűlt, miképen

A gyermek bölcsejében,

Ha hosszan jajgatott és hosszan könnyezett.

A síma habtükörben

Evez föl és le lelkem

Szelíd merengésnek hintázó csónakán;

Partjáról a jövőnek

Csattog felém lágy ének...

Te énekelsz, remény, te kedves csalogány!

Pest, 1844. november