SZIVEM, TE ÁRVA RABMADÁR!...

Szivem, te árva rabmadár!

Kit szűk, szoros kalitka zár,

Légy csendesebben odabenn,

Ne hánykolódjál oly igen;

Ugy meg találod sérteni

Magad, hogy vér fog ömleni...

Vagy üsd meg magadat tehát,

Jőjön halálos seb reád:

Véreddel majd megírhatom

Szerelmem és hattyúdalom.

Pest, 1844. október-november