HA

Ha kalapomnak szőre volna,

És jobbra-balra nem konyulna:

Én volnék a derék legény!

Arszlánnak is beilleném.

Ha már nem volna vagy két éve,

Hogy a mellényem meg van véve:

Én volnék a derék legény!

Arszlánnak is beilleném.

Ha volna több, mint egy kabátom,

Mit hordanom kell télen, nyáron:

Én volnék a derék legény!

Arszlánnak is beilleném.

Ha a nadrágom alja, térde

Nem volna oly nagyon megsértve:

Én volnék a derék legény!

Arszlánnak is beilleném.

Ha a csizmámnak talpa, sarka

Nem kérdené, hogy hol a varga?

Én volnék a derék legény!

Arszlánnak is beilleném.

Ha majd e ha, ha ha, ha meg ha

Elpusztul tőlem a pokolba:

Én leszek a derék legény,

Mindjárt arszlánnak illem én.

Pest, 1844. szeptember