DÁRIDÓ UTÁN

Ez volt aztán az éjszaka!

Bort többé sose lássak,

Ha életemben párja volt

Ennek az áldomásnak.

Egész mohácsi ütközet

Ment végbe ott közöttünk;

Igaz, hogy a török a bor,

És a magyar mi lettünk.

Hanem még az is igaz ám,

Hogy harcoltunk vitézül,

Kivált mikor már a király,

Az ész, kidőlt nyergébül.

A győzelmes poharakat

Dühhel nyakon ragadtuk,

S függtünk letéphetetlenűl,

Mint a pióca, rajtuk.

Ha oly hosszú lesz életünk,

Mint kortyaink valának,

Megérjük boldogabb korát

A bús magyar hazának.

Pest, 1844. szeptember