EZRIVEL TEREM A FÁN A MEGGY...

Ezrivel terem a fán a

Meggy...

Feleségem van nekem csak

Egy;

De mikor még ez az egy is

Sok!

Előbb-utóbb sírba vinni

Fog.

Furcsa istenteremtése

Ő!

Reszketek, ha közelembe

Jő.

Megteszek mindent, amit csak

Kér,

Mégis mindig dorgálás a

Bér.

Már ilyesmit is gondoltam

Én:

Megverem... bírok vele, hisz

Vén.

De mikor a szemem közé

Néz:

Minden bátorságom oda-

Vész.

Három izben volt már félig

Holt;

Jaj istenem! be jó kedvem

Volt.

De az ördög sosem vitte

El;

Oly rosz, hogy az ördögnek sem

Kell.

Pest, 1844. augusztus