A BOLDOG PESTIEK

Hiába is dicséritek

A szép természetet!

Az tart legföljebb veletek,

Ki rosz gombát evett.

Szegény, szegény falusiak!

S kisvárosbéliek!

Mi élünk csak valódilag,

Mi boldog pestiek!

Lakásunk fényes palota;

Mindent találni benn,

Mit a mesterség adhata,

Hogy légyen kényelem.

Selyem, rugalmas pamlagunk

Lágy hintaként remeg;

Egész török basák vagyunk

Mi boldog pestiek!

És mindennap véghezviszünk

Nagy epikuri tort,

Hol étket és italt nekünk

Sok cifra szolga hord;

Míg a zenének hangjai

Vígan fölzengenek,

Lelkünk elandalítani. -

Mi boldog pestiek!

Hát a színház? a táncterem

És több efféle hely?

Kapunk alatt hintó terem,

S mint a villám visz el.

Igy múlik éjünk és napunk,

Nincs híja semminek,

Mig végre csődöt nem kapunk

Mi boldog pestiek!

Pest, 1844. július