OTT KINT A TÉLNEK BÚS HARAGJA...

Ott kint a télnek bús haragja

Fagyosan zordul, dúlva-dúl,

A lombjavesztett fákon által

A vihar zúg, süvölt vadul.

Elhervadt a mezők virága,

A puszta fának lombja sincs,

- De szívemben mosolygó hála

Nyíló virága drága kincs. -

Szívem virágit nyújtom át itt,

S kívánom szívből igazán:

Az Isten éltesse sokáig

Az én jó, kedves jó Apám!