Vers (a halálba)

Város, hol spitály nincs az utcán,

Hol nincsen árvaház,

Hol siketnémák sincsenek,

Se nyomorékok, se vakok

Se őrültekháza nincsen. Se börtön, se bíróság,

Sem detektívek sem végrehajtó.

Szelíd malom, tanya, hol nincsen béres

Az emberek: egyformák, mint a juhok a nyájba,

Egyformák mint a dió a diófán,

Mint a kalász a buzatáblán,

Mint margaréta a mezőn.

Hol a gyümölcsbe nincsen féreg

Hol a viharból sár nem lesz.

Hol nyáron minden (...)

Hol télen senki meg nem fagy.

Hol tavasszal gyermekkacaj (...)

S ősszel édes bánatot sírunk.

Hol fegyver nincsen

Hol nincsenek patikák, üvegszemek,

Hol nincsenek aranyfogak,

Műlábak és sérvkötők.

Hol nincsenek ostobák sem okosak,

Hol (...) csillag

Hol a falukba nincsen kondás

Hol veszett kutyák (...)

S gyujtogatók és zsiványok

S hol sírunk ősszel édes bánatot

Most hó van és féreg

nincsen (...)

Anya

*

Le kéne szoktatni

Szívemet a vágyról,

S fájó koponyámat

Minden bolondságról

Mert le kell mondani

Már a boldogságról.

Le kéne kapatni

Tavaszt a világról

Le kéne szoktatni

Levelet az ágról,

Pusztai éjszakát

Fényes holdvilágról.

*

Az ifjúság eltelik

Reggeltől estig

Estétől reggelig

Szökik az ifjúság,

Az élet eltelik.

Én boldog nem vagyok,

Csak bús és szegény,

Én boldog nem vagyok,

Nem is élek én.

Tán egy napom se lesz

Se egy éjszakám,

Tán egy órám se lesz,

Egy percem se tán.

*

Az ablakban állok

Várok

Várok tétlenül

Várok tétlenül

Várok tétlenül

Az ablakon

Kinézvén várok tétlenül

Az ember azért jár két lábon, hogy mindig fel tudjon nézni az égre.