Meddő bánat

Ha a könnyem már-már kicsordúl

Szivtépő, égő fájdalomtúl -

Megragadom a tollamat:

Hátha jön egy szép gondolat?!

Kezemre hajtom a fejem,

S csak űlök, űlök csöndesen...

Fájdalmam bérét lesem én:

Egy szép szomoru költemény...

S mely sír és tombol odabenn

A kínt, a kínt úgy élvezem!...

Hiába! Nem jött gondolat...

Csak könnyes lett a tiszta lap!...