„Kossuth Lajos, gyere haza”

- Az ötvenes évek kesergője -

Zöld erdőben, zöld bokorba

Fészket rakott a pacsirta.

Fészket rakott, ott zokogja:

- A bokor is bólongatja -

„Kossuth Lajos gyere haza!”

Leesett a hó az ágra,

Nem dalol rajt' a madárka!...

Szegény, árva ez a haza:

Nincsen, aki vigasztalja -

„Kossuth Lajos gyere haza!”

Erdőszélen sir a vihar...

Hajh, utánad sír a magyar!

Nem hallod, hogy sír a szava?

Nem érted, mi a panasza?!

„Kossuth Lajos gyere haza!”

Most is olyan szép a róna:

Arany kalász ringatója...

...De nem hallik rajta dana:

Mit ér kalász, ha nincs haza?!...

„Kossuth Lajos gyere haza!”

Hej, azóta!... Hej azóta

Nem szól már a régi nóta!

A cigány is búsan húzza...

Búsan húzza, mert azt húzza:

„Kossuth Lajos gyere haza!”

...Melegebben süt majd a nap...

A virág is szebben fakad!...

A szép rónán szól a dana!...

S szabad lesz a szegény haza:

„Kossuth Lajos gyere haza!”