Anyám és apám

Mikor anyámnak egy versem felolvasom:

Kedves fia versén boldog szegény nagyon!

Úgy érzem, ha rám süt a szeme sugára:

Én vagyok a világ első poétája!...

S, ha felolvasását versemnek elvégzem:

Megölel, megcsókol, s könny ragyog szemében...

Mikor apámnak egy versem felolvasom:

Kedves fia versén - rázza fejét nagyon!

Fia verseire dehogy lenne büszke!

Többet ér néki egy pipa dohány füstje.

Elvégzem. Rám kiált: „Elmenj, semmiházi!

Majd adok én néked, verseket firkálni!...”