Levél K...s E..ő-höz

Pajtás!... Nem pajtás: barátom vagy!

Ó, a barát ma ritkaság.

Te ritkaság ritkasága:

Ti tiszta, önzetlen barát!

Az élet tenger... és habok mi.

S a vihar, jaj de messze hányt!

Igy kell, egymástól messze, járnunk

Az életet, az óceánt...

Bizony barátom, kín az élet!

- Tapasztalásból mondhatom -

Sokat szenvedtem én már, bár csak

Tizenhét év van vállamon...

Az élet: egy tövises rózsa,

És nékem: rózsátlan tövis...

Sokak szivét sebezte már meg,

Megsebzé az enyémet is...

Mint a szarvasnak új agancsot

Nevel minden év a fején:

A homlokomra ráncot vésett

Egy-egy keserves élemény...

Ne gondold, hogy szerelmi bú bánt!

Szerelmes nem voltam soha...

(Úgy-e ritkaság ilyen korban?)

De a sorsom, hejh mostoha!

Nem hittem volna én a sorstól,

Hogy ily csúnyán bánjék velem,

Hogy ilyen hamar megmérgezze

Ártatlan, ifjú életem!...

Megannyi fényes gyermekálmom:

Rongyos valóra vetkőzött...

S lekopott a lelkem zománca

A sivár emberek között...

Ami reményem volt, letört mind,

Mint a dércsipte rózsaszál...

Mint mezei bimbó, mit a pór

A fűvel együtt lekaszál...

Én istenem, mi lesz belőlem,

Amig a sirhoz érek el!...

Tavasz van és virágok hullnak:

Virág nélkül van e kebel!...

De óh, hová kalandozék el!...

Ma már nem irok levelet!...

Bocsáss meg, ha a levél helyett

Egy fájdalmas húrt pengetek!

...Mert ó, barátom: kin az élet!

Tapasztalásból mondhatom!

Sokat szenvedtem én már, bár csak

Tizenhét év van vállamon!...