Rózsa koszorunk lehullt már
Ifju korunk elvirult már.
Mullat, táncol a mi lányunk,
Jó vagy nekünk lágy diványunk.
Ifjuságunk elszökött és a mama
Csak köt, köt, köt.
Fürge táncból már nem kérünk
Csendesen fuj már a vérünk.
Nem kell nóta, fény és lárma.
Csak [:a csönd] kell már ma.
Nevelünk jó katonát is
Gretykent, Ketykent, Leonát is.
Bent is táncol négy vagy öt
A mama pedig csak köt, köt, köt.
PoemWiki 评分
暂无评论 写评论