Mátyás király meg a lebbencs

(Mosolygó história 3 felvonásban)

[Betétdal]

Kedve kerekedett Mátyásnak a nyáron

Végigballagni a hosszú Hortobágyon.

Tódott-fódott szürje, ócska tarisznyája,

Ki hinné, hogy ez a magyarok királya.

Hát egy szép hajnalban amint frissen jártam

Egy juhász tanyához el is eltaláltam.

Ez az öreg ember, ez volt ott a gazda,

Vándor köszöntését jó szívvel fogadja.

Bojtárjai közt ő ott ült a kisszéken,

Bojtárjai közt ő helyet adott nékem.

Kisszéket is kaptam, kanalat is kaptam,

Jó meleg lebbencsbe belé mártogattam.

Hát amint lebbencsök enném nagy serényen

Gazda az öklömre vágott ám keményen,

Hű a teremtésit, mi dolog ez aztán?

<U>A bográcsba sűrűn nyúlsz</U>, mondá a gazdám.

Ezen vaskanáltól megtanultam erre:

Többször nem jár mint a többivel egyszerre!

Öklöm is veres lett, orcám is veres lett

Azt hivém az ég is szégyentől vereslett!

Hát ahogy továbbad a lencsémet nyelném (Sz. E.: jelzi az ütést)

Gazda megint rám szól a vaskanál nyelvén.

Hát ez gazda mért volt? - Reggel úgy mint délbe

<U>Más elé ne nyúlkálj</U>, csak magad elébe!

Ím urak így jártam én a Hortobágyon

El nem felejtem míg élek a világon.

El sem is felejtem ama hajnal fényét,

Meg is megtartandom a lebbencs törvényét.

1956