Óda Lőwy Árpádhoz

Óh Lőwy mester, bülbülszavu igricz,

Hadd illessem babérral lantodat.

Itt a Kagálban, hol tombol a vig vicc,

Ügybuzgó ódám fennkölten fogad.

Óh engedd meg, hogy előtted felálljak,

Miként p...a előtt feláll a f...sz...

S hogy néked meghatottan gratuláljak,

Érdemdus ősznek, a zsenge tavasz.

Oly elfogódva, bámulón, rajongva

Néz föl költészetedre a magyar:

Mint impozáns, hatalmas trágyadombra,

Kis térfogatu szerény kutyasz...r.

A költészet az ember jóltevője,

Számos előnyt köszönhetünk neki,

Arannyá lesz egünk komor felhője,

Ha a poéta lantját pengeti.

Óh, hát még te! Te legdicsőbben érted,

A búval b...ott magyarnak mi kell?

Te vagy az út, az igazság, az élet,

Óh az a dal, mit lantod énekel!

Oh Lőwy mester! Te vagy amaz Árpád,

Ki hont szerzél e szép iránynak itt,

S kéjjel szagolja Adria s a Kárpát

Nóta fádnak szagos virágait.

A sz...r undok volt, a valag meg ocsmány

Te vetted őket ajkaidra vigan,

Te eljöttél s dallal beillatozván,

Most rajtuk a poézis bája van.

Ki mondja azt, hogy pornográf vagy s perverz?

Ki Téged olvas édesen mulat.

Oh szebb egy husból - vérből való vers, mint

Száz nyavalygós ábránd és hangulat.

Más enyeleg, flörtöl csak muzsájával,

Őszinte hangot s érzelmet kerül,

Te, mint szeretőd: úgy karolod által

S a hogy dukál - megb...d emberül.

Helikon prűd parfümszagu berkébe,

Csak sz...j ezután is vitézül bele,

A segged mindég kitörüli érte

A babér fínom selymes levele.

Beszélj nekünk tovább is szerelemről,

Te illatos, igaz szavu dalos,

Az vagy nekünk a poéta-seregből,

Mint naiv lánykáknak Pósa Lajos.

Köszöntlek költő! Tudj még soká lőni,

És légy mint múzsád jókedélyű, vig -

Éltessen Isten addig köztünk Lőwy,

Ameddig élnek költeményeid.