Téli zümmögés

Tegnap délben

Mikor felkeltem,

Rájöttem, hogy benne vagyunk a télben.

És örült a lelkem.

Nem tudom, mi leli a lelket

Ilyenkor, tényleg,

De örül a télnek.

Olyan dolog ez, amit beléneveltek.

S az ember, a kába,

Ilyenkor, míg csak él:

Itt a tél, itt a tél -

Szavalja magába.

Keményre fagyott a sár

És emellett

Látható ma már

Az emberek száján a lehellet.

Hó,

Az sajnos még nem esett,

De a háztetők reggel deresek.

Ami kedves illuzió.

Míg a hópehely kavarog,

Addig is mindenesetre

Reggel-este

Örüljetek a télnek, magyarok.

Bundába bujjatok,

Markotokba fujjatok,

Jégen kopogjatok,

Bálban ropogjatok,

Adjátok egymásnak a kezetek,

Mosolyogjatok,

Tüzet fogjatok,

Szeretkezzetek

Magyarok, népem,

Ó tegyétek meg nékem

Kérlek szépen.

És otthon a meleg szobába

Csináljatok teát a szamovárba,

De a

Tea legyen orosz tea,

Nem angol,

Hogy az orosz, ha majd erre csatangol

S betör házainkba

Találjon szamovárt, teát

S mintha

Otthon volna, oly jól érezze magát.