Meleg van kérem

Az ég milyen kék selyem paplan,

Meleg van mint paplan alatt van

Meleg van, érik már a búzám,

Eszembe jutsz szombati Múzsám.

Te tudod azt szombati Múzsám

Hogy nem nő nékem egy szál búzám,

Csak írtam tréfából hogy búzám

Rímül elébed régi Múzsám.

Zöld búza nő a jó uraknak,

Kik nagy fehér kúriába laknak,

Nekem egy szál búzavirágom

Se nő ezen a sok világon.

De nem is arról van a szó itt,

Hogy mag, virág kinek adódik,

Csak hogy meleg van s engem szólít

Az emlék most, arról van szó itt.

Az emlék, az még nem veszett el,

Emlékszem kérem szeretettel

Emlékszem hogy szombatra nyíltan

Az Est-be léha verset írtam.

Mikor még nem szólott a puska,

Volt kis Múzsám, ligeti fruska,

Kinek egyszer egy héten adtam

Légyottot és kicsit mulattam.

Felejteni a pálya minden

Kínját, unalmát, mert szerintem

Az ember komolyan ha venne

Mindig mindent hát tönkremenne.

Igen, most eszembe jutottál

Kisebbik Múzsám ki futottál

Ilyenkor szívesen elébem,

Bohó barátnőm, csöpp cselédem.

S verseltünk, mondjuk úgy: dalloltunk

Arról a mit Pesten hallottunk,

Nyárban budai gráciáról

S Lidóról és Abbáziáról.

Fiakkerről, lump éjszakáról

S az ákác mézes mély szagáról,

A tangóról, a tanagráról,

Cigányról s pityókos agrárról.

Német színészetet szenvedtünk,

De a németre viccet tettünk,

Elzengtük milyen nagy a lába,

Akin csúszkál Európába.

Ma is nagy lábat hord e fajta,

De nem szabad nevetni rajta,

Ha szabad lenne se nevetnék,

Mert soha nincs már nevethetnénk.

Milyen meleg lett. Ugy-e kérem,

Nehéz már menni utcán, kérem,

Ligetben, vagy a Duna-parton,

Csak úgy eszembe jutott. Pardon.