Elégia az adósságok könyvéről

A könyvek kereskedője

Most egy furcsa példányt árul:

Könyvet írtak Budapestről,

Az adósok városárul.

Búsabb könyv, mint a Karthauzi,

Legbúsabb könyv a világon:

Eszembe jut róla minden,

Minden, minden adósságom.

Adós vagyok jobbra-balra,

Amerre csak lép a lábam,

Adós vagyok a szélrózsa

Valamennyi irányában.

Tartozom a zord szenesnek,

A cipésznek, a szabónak,

Mészárosnak, fűszeresnek...

Hogy házbérről ne is szóljak!

Tartozom a zord kincstárnak,

És harminc szövetkezetnek -

Én istenem, mit csinálok,

Ha ezek mind nekem esnek?

Adós vagyok a pincérnek,

Kinél pikkolózom hétszám...

Hitelezőimbül telnék

Egy fölemelt újonclétszám.

Tartozom itt a Dunának

Mindkét partján, minden részen,

Sőt tartozom neked is, már,

Jövő havi fizetésem!

A bútorom, oh jaj, másé,

És a cipőm s a mellényem...

Hogy ezt mindet megfizessem,

Százhúsz évig kéne élnem.

Hogy én mindent megfizessek,

Ó Rothschildnak kéne lenni

S még akkor is Nagyváradról

Egy leánykát nőül venni...

Elmélázok most e könyvön,

Minden lapja gyásszal telve...

S mint a könyvek nagy barátja,

Megyek, megveszem - hitelbe.