Fedák Sári dalaiból

1.

Csípőm formás, arcom üde,

A fogaim épek -

S máris, máris a távozás

Mezejére lépek.

Nem lehetek már Bob úrfi,

Gyűszűs, tulipános,

Nem leszek már soha többet

Kukorica, Kukorica János.

Híres lábam a port többé

Színpadon nem rúgja,

Kifelé áll a közismert

Automobil rúdja.

Nem lesz többé három százas

Egy föllépés ára,

Nem vagyok már, nem vagyok már

Kukorica, Kukorica Sára.

Hazamegyek Beregszászra,

Elmegyek parasztnak,

Földbirtokos leszek aztán,

Praktikus és gazdag.

S ha majd ősszel kukoricát

Viszek a vásárra -

Eszembe jut, hogy én voltam

Kukorica, Kukorica Sára...

Búsan megy az automobil,

Búsan ülök rajta,

Sír a „töf-töf”, míg a soffőr

Elcsüggedve hajtja.

„Gázoljunk el még egy embert

Soffőr, utoljára -

Ne felejtse el, hogy ki volt

Kukorica, Kukorica Sára!”

2.

A fuszujka szára

Fölfutott a fára,

De lefutott a csillagom

Hej, tegnapról mára.

Nem bánom, nem bánom,

Csak szívből sajnálom -

Hogy Küry Klárát még

A deszkán találom...

3.

Az istennő, kit nem imádnak,

Szó nélkül elmegy, ha okos:

Mint istennő, ha véget értem,

Leszek derék földbirtokos.

A hírlapok színház-rovatját

Nem veszem eztán komolyan,

Legkedvesebb olvasmányom lesz

A terménytőzsde-árfolyam.

A zajtalan száműzetésben

Csak egy az, ami fáj nekem, -

Hogy ünnepelt bokámat eztán

Közszemlére nem tehetem.

Egy bús probléma foglalkoztat

S nagyon sok rossz órát okoz:

Miért is nem járhat trikóban

Egy fiatal földbirtokos...