Lóra városatyák!

- Jelenet a városházán -

Személyek:

A POLGÁRMESTER

VÁZSONYI

KASICS

POLLACSEK

városatyák

EHRLICH G.

stb.

POLGÁRMESTER:

Uraim, méltóztatnak tudni,

Hogy most Rákóczi hazajő,

Átutazóban Pesten is lesz

S hogy jól fogadjuk, az a fő.

Fogadjuk őt oly finoman,

Minthogyha angol vóna.

Egy indítványom íme van:

Uraim itt az óra -

Lovon menjünk a hős elé,

Uraim, üljünk lóra!

VÁROSATYÁK KARA (megdöbbenve):

Mily szóra nyílt az ajka,

Mily szörnyű szóra:

Röviden azt óhajtja,

Hogy üljünk lóra,

Ó jaj, ló-ó-ra!

POLGÁRMESTER:

Uraim, mért az arcuk sápadt,

Mért nyögdécselnek, mint a gerle? -

Tegyük kengyelbe ó a lábat,

Örülni fog neki Wekerle.

A bujdosóknak megmutatjuk,

Lóháton hogy fest ez a test,

S ha atyjait nyargalni látja,

Rajong majd értünk Budapest.

VÁROSATYÁK KARA (lojálisan):

Igen, ez indítvány mesés,

Dicső dolog az ügetés,

Ügessünk hát kevélyen -

A polgármester éljen, éljen!

VÁZSONYI (Kasihoz súgva):

A polgármester jól beszél,

Ő jól beszél, azonban

Nekem egy pocakom van,

Nekem tehát a ló veszély.

De ön, kedves Kasics, remélem,

Fölül a lóra, kérem.

KASICS:

A tanácsát köszönöm,

Én nem ülök, üljön ön.

(Pollacsekhez):

Nehéz vagyok én egy kicsit,

Inkább választom a kocsit,

De ön, Pollacsek úr, remélem,

Fölül a lóra, kérem.

POLLACSEK:

A tanácsát köszönöm:

Én nem ülök, üljön ön.

(Ehrlichhez):

Pollacseknek hívnak engem,

Mint tudva vagyon,

És ily névvel lóra ülni,

Az bajos nagyon,

De ön, derék Ehrlich, remélem,

Felül a lóra, kérem.

EHRLICH:

Mit keresek egy paripán?

Hát vagyok én egy kapitány?

Nem hittem, hogy ily nagy legyen

A dicsőségem ára -

Nem ülök én egy lóra, nem,

Inkább felülök egy kályhára!

POLGÁRMESTER:

Nem értem, ó mért tétováznak,

A pillantásuk mért rideg.

Mindnyájukat váratlanul most

Miért lelte ki a hideg?

Hisz díszmagyarban lovagolni,

Az finom, impozáns dolog,

S a kurucok, ha látnak, szívük

A koporsóban feldobog.

Uraim, üsse meg a mennykő,

Hallgassanak a szóra:

Uraim huj-huj, uraim hajrá,

Uraim lóra, lóra!

VÁROSATYÁK KARA (zokogva):

Ó drága polgármester úr,

Ne legyen oly kegyetlen,

Amit kíván, az szörnyűség,

Az, kérem, lehetetlen.

Szívünk remeg, szívünk haboz,

És összeborzad testünk:

Ó jaj, hogy jövünk mi ahhoz,

Hogy vágtassunk, ügessünk?

Ó polgármester úr, könyörgünk,

Legyen kissé méltányos ön:

Meglátja, hogy ha lóra nem is ültünk,

Rákóczi úgy is hazajön.

Rákóczi úgy is hazajő -

És végre ez a fő...

(Könyörögve letérdelnek a polgármester elé. Csönd. Hadur egy könnycseppet - vagy mit - ejt a városatyák fejére.)