A halgatás mentsége

Télon! szememre mit veted

Úgy gondolt restségemet?

Ha, mint én nem érezheted

Epesztő gyötrelmemet.

Nem restség miatt halgatok

Bár húrjaim siketek

Sok kínaim ti szóljatok!

Ha némává tettetek.

Ah, míg bóldogúl szerettem

S gond nélkűl kedvesemet

Víg szível énekelgettem

Szerencsés életemet.

S most ha az ég akaratja

Daphnémtól el rendele

Ha szívem nem is várhatja

Hogy lehessek még vele.

Ki csudálja hogy kedvemet

El vesztvén e csapással?

El keseredett szívemet

Emésztem búsongással:

Ki csudálja ha szeretett,

Hogy könyveimmel élek

Ha örökre el vétetett

Tőlem ez a jó lélek!