Az első borotválkozás

Archilochum proprio rabies armavit Iambo. Horat. de Arte Poët.

Csak elkerűlhetetlenűl

Le kelle még is vetetnem,

Borotva szúrós élével,

Ajjakam gyenge szőreit!

Sebess idő hová szaladsz?

Miért gyönyörködöl benne?

Hogy borotvára fogj engem

S illy hirtelen vénné tegyél

Az illendő idő előtt.

E már tudom mindég így lessz

Most feketés szőrt hányok le

S idővel majd ha meg érek

Egész fejem fejérre vál.

De semmi vólna még ez is

Csak vége lenne éltemmel

A borotváltatásoknak.

De ez az emberek kinja

Tovább tart életemnél is

Mert még a sírom szélén is

Tudom hogy meg borotválnak.